Valahogy olyan fura ez az egész világ. Nyár van, annak is a közepe, de már olyan az idő, mint Szeptemberben. Hideg a levegő, éjszakánként fázom. Napközben zoknit kell húznom, és takaróba bugyolálnom magam. Végülis jobb ez, mint a hőség, amit nehezebb elviselnünk. :)Valahogy…

Olyan vagyok, mint a tépett szárnyú pillangó. Próbálok előrébb jutni, de nem tudok. Szállnék minél messzebb, egy jobb világ felé. Csúfos kudarc mindig a vége. Sokadszorra megtépázott szárnyakkal próbálom folytatni megkezdett utamat... egyszer úgyis véget ér."Egyszer…

Üdv!Ez a sokadik blogom, és nem bánom. Gondoltam újrakezdem az egészet, lévén elveszett jelszó- megszűnt ihlet...stb. bekavartak. Talán most majd sikerrel járok...talán.