Olyan vagyok, mint a tépett szárnyú pillangó. Próbálok előrébb jutni, de nem tudok. Szállnék minél messzebb, egy jobb világ felé. Csúfos kudarc mindig a vége. Sokadszorra megtépázott szárnyakkal próbálom folytatni megkezdett utamat... egyszer úgyis véget ér.

"Egyszer véget ér a lázas ifjúság,

Egyszer elmúlnak a színes éjszakák.

Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a vág,

S ami elmúlt, soha nem jön vissza már..."

/Máté Péter: Egyszer véget ér.../

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.